Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A ló mozgása és járásmódjai: 

 

A ló mozgása lendületes, térölelő, rugalmas, elég magas, kellően szapora legyen. Mozgás közben a test oldalkilengést ne végezzen és a végtagok a törzs hossztengelyében menjenek előre. A mozgás lendülete, hossza, és rugalmassága nagy valószínűséggel tovább öröklődik.

Szabálytalan mozgásformák:

  • Kaszáló mozgás, amikor a paták kifelé domborodó ívben mennek előre,
  • Hadonászó mozgás, amikor a paták befelé domborodó ívben mennek előre,
  • Lapátoló a ló, amikor a patáit a felemelés pillanatában bokából kifelé fordítja, s a pata talpi része hátulra és oldalra szembetűnik
  • Keresztező a járás, amikor a négy patanyom csaknem egy egyenesbe esik,
  • Csöbörbehágó a ló mozgása, amikor az egyik, kakaslépésű pedig, amikor mindkét hátsó lábát, csánkizületét, hirtelen behajlítva magasra rántja
  • Csavaró járáskor a pata felemelése előtti pillanatban a csánkját és a patáját befelé, vagy kifelé megcsavarja,
  • Bevág a ló, ha a hátulsó patájával az elülső láb talpát, sarokvánkosát, csüdjét, bokáját, vagy esetleg lábszárának hátulsó élét megüti. Akkor is bevághat egy ló, ha a munkában hamarabb fáradó elejét a munka későbbi folyamán a hátulsó patával eléri. A sérülések elkerülése érdekében az ilyen lovaknál pataharangot használnak (lásd később a felszereléseknél).
  • Bokázik a ló, ha mozgás közben az ellenoldali láb patájával bokáját, csüdjét, pártaszélét, vagy patáját üti meg (és ki is sebesíti). Ez ellen is védekezünk az ínvédővel, bokavédővel.

Nem kedvelt a nagyon alacsony járás, mert nagy a botlás veszélye, a nagyon magas eg nem elég haladó, ám mutatós. A tipegő járás rövid léptű, a vontatott és kötött mozgás nem elég térölelő. Szinte mindegyik lófajta szelektálásában nagy súlyt helyeznek a lendületes, rugalmas mozgásra. S mivel azt tapasztalták, hogy a lendületes lépés ugyanilyen jó irányában befolyásolja az ügetést és a vágtamozgást is, így a lépés megítélése fokozott szigorral történik. A lépés alakulása tehát a többi jármód szabályos voltára is utal.
A lépés a ló leglassúbb, legkímélőbb és leggyakrabban használt jármódja. Az előre billenő fej, a fej-nyak-karizommal együtt segít a megindulást.
Walking Horse Images # 173706Horses Images # 206016

A lépés mozzanatai:
1, felemelés,
2. előrenyújtás,
3. letétel,
4. megterhelés
5. eltolás.
Lépésben a paták egyenként, egyenletes ütemben érnek talajt, így négy patadobbanást hallunk, a lépés négyütemű mozgás. Az ütem egyenetlensége sántaságra utal. Lépésben legalább két láb mindig a talajon van. Lábsorrendje a következő: bal hátsó-bal első-jobb hátsó- jobb első. A ló átlagosan 6 km-t tesz meg lépésben egy óra alatt, a lépéshossz 140-220 cm.

Walking Brown & Black Horse Images # 238113
Ügetéskor a ló átlós lábai (diagonális lábak) dolgoznak együtt. Az ügetés kétütemű: egyszerre halljuk a jobb elülső és a bal hátulsó, majd külön a bal elülső és a jobb hátulsó lábpár dobbantását. Minden ló, ha mélyvízbe kerül, ügető mozgással kezd úszni. Ügetésben könnyen megítélhető a mozgás szabályossága, a ló sántasága. A lovak ügetésben nagy távolságokat képesek megtenni, átlagosan 10-17 km-t tesznek meg egy óra alatt. A versenyügetés világrekordja 1 km-en 1 perc 09,7.

Trotting Brown Horse Images # 229610
A poroszkálás nálunk kevésbé ismert mozgásforma. Ezt a mozgást megtaláljuk a természetben is: így mozog a teve, az elefánt, a zsiráf és a medve. Ennél a mozgásformánál is két dobbantást hallunk, de itt az egyoldalú végtagok dolgoznak egyszerre. Egyszerre lép tehát a jobb elülső és a jobb hátulsó, majd a bal elülső és a bal hátulsó láb. Ez a mozgás himbálózónak tűnik. Már az Ó-korban is ismert volt- emellett tanúskodnak az antik rajzok és a szobrok. Napjainkban a versenyügetés mellett elterjedt Amerikában ez a mozgásforma is és ott külön poroszka versenyeket is rendeznek.
A vágta a ló leggyorsabb mozgásneme. Bármelyik ló, ha sebességét fokozzák, vágtázni kezd. A ló szervezetét, izomzatát, a végtag izületeket, a lábvégeket ez a mozgás veszi a legjobban igénybe. A mozgász az egyik hátulsó láb indítja, ezt követi a másik hátulsó és a vele átlósan elhelyezkedő elülső láb, majd utolsóként a másik elülső láb. Így három patadobbanást hallunk, a vágta tehát háromütemű jármód. A harmadik patadobbanás után a ló a levegőben lebeg. Jobbra vágtázik a ló, ha a testét a bal hátulsó lábával löki el először és a jobb elülsővel dolgozik egyedül előre. A balra vágta ennek a fordítottja. A vágtát váltani kell, mert az egyedül dolgozó hátulsó lábat nagyon igénybe veszi ez a mozgás és idő előtt elhasználódik. Hamis a vágta, ha pl. a jobbra forduló körön balra vágtázik a ló. Ez az izületeket és a vállat nagy fokban rongálja.Kép